Beszámoló Ganbat Bayarsaikhan (Encki) első magyarországi látogatásáról

Encki barátunk 2019. november 3-án Nanchoval Magyarország és saját maga számára is megszerezte az első Gr. I-es győzelmet. Versenyprogramja úgy alakult – november 22-én még Franciországban lovagolt – hogy a 24-ei szezonzáróra életében első ízben Budapestre látogathatott.

A Magyarországi Angol Telivér Futtatók Egyesülete kiváló lehetőséget látott abban, hogy a neves zsoké magyarvonatkozású teljesítményének elismerése és a magyar futtatók jövőbeni érdekeit szolgáló kapcsolatépítés céljából a vasárnapi versenyzésen túlmutató programmal lepje meg Enckit.

A kapcsolat felvétele után előbb szívesen adott nyilatkozatot a loversenyzes.hu-nak, majd körvonalazódott a nem csak a versenynapra korlátozódó látogatása is. Utazása céljaként Nancho meglátogatását, a vasárnapi versenyeket és a két napos program keretében lehetséges minél átfogóbb budapesti programokat céloztuk meg, hiszen sem ő, sem pedig hét éve élete párja Lena nem járt még nálunk.

A szombat déli szerencsés földet érés után hová is vezethetett volna első útja, ha nem Felsőpakonyba az Álmodó Tréning Centrum telephelyére, Nanchohoz. A látogatás során gyorsan kiderültek érdekes dolgok. Pl. a női táska rejtelmei, mert Lena táskájából Nancho számára igazi német jutalomfalatok kerültek elő. Kiderült az is, hogy Encki már többeket viszonylag jól ismer, mert nem egy alkalommal találkoztak Baden-Badenben, Magdeburgban vagy éppen Neussban. Álmodós lovuk is van/volt Beau Dreamer „személyében”, akivel még versenyben is futottak, de mára már a hobbi lovak kissé túlsúlyos életét éli – jó egészségben.

A tréningtelepet körbejárva, ismerkedve a lovakkal, igazán ideálisnak értékelte a békét, a nyugalmat, a tréningpályák állapotát, a telep felszereltségét és a karámrendszert. Dicsérte és állította, hogy bárhol Európában megállná a helyét. Az utóbbit többször is hangsúlyozta, mert a nagyszámú karámban akár egyszerre is kint tartózkodhat a lovak jelentős része. Kávézás közben az is kiderült, hogy ismeri és követi Quelindo pályafutását, emlékszik Red Hot Calypsora és eredményeikre.

Jó hangulatban telt az idő. Búcsúzáskor ismét megköszönte a telep dolgozóinak, a felkészítő lovasoknak és lovászoknak azt a munkát, amivel őt is élete első Gr. I-es sikeréhez segítette Nancho.

A lovas környezettel feltöltődve folytatódott a nap. Irány az Expo Congress Hotel … Gyors bejelentkezést követően városnézés, úgy, ahogy az útvonal a pörgős programot diktálta: Kincsem Park, Puskás Ferenc Stadion, Hősök Tere. Itt rövid séta, „gyors ezer éves történelmi vágta” a honfoglalástól a legújabb kori eseményekig.

Háttérben a Vajdahunyad vár épülete. Kérdés: hogy kerül ide egy várkastély, mi a funkciója? Válasz: a Hunyadiak emlékezete, ma pedig benne a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, a nekünk oly kedves nemzeti lókiállítással! Mondani sem kell, hogy azonnali volt a kérés: nézzük meg!

A múzeum után autós városnézés a lassan beesteledő Budapesten. Bármerre is nézünk – hidak, Parlament, Vár, Citadella – fényárban úszik minden. Ragyogóan tiszta, bár kicsit hűvös esti időben remek hangulatú sétát tettünk a Várban, megtekintve annak szinte minden nevezetességét.

Utána a Duna-parti Rozmaring étteremben nagyon jó hangulatú, tartalmas beszélgetés mellett vendégeink némi betekintést nyertek gasztronómiánk ízvilágába. Meglehetősen későre járt, mire visszaértünk a szállodába.

Jó éjszakát kívántunk volna, de Encki számára az még odébb volt. Már a vacsora során profi sportoló életmódját ismertük meg! Célirányosan megválasztott tartalmú ételek és italok, semmi alkoholizálás vagy energiaital, semmi cigeretta … Aztán jött számunkra a meglepetés: a tartalmas vacsora ellenére (vagy okán) az elmaradhatatlan edzés, futás.

A verseny napján már két órával a kezdés előtt a pályán szeretett volna lenni. Kedvtelve nézte a Kincsem Park környezetét és történelmi emlékeit …

A versenynap és a felkészülés a lovaglásokra már automatikus beidegződésekkel történt egy apró és nagyon pozitív „közjátékot” leszámítva, amikor talán először láttuk igazán meglepődni „vendég lovasunkat”: a versenynapon regnáló Verseny Intézőség megkérte, hogy fáradjon be hozzájuk. Üdvözölték annak alkalmából, hogy első alkalommal lovagol majd versenyben Magyarországon, gratuláltak Nanchoval elért Group-I-es győzelméhez, ami Magyarország lósport történelmének is első ilyen sikere volt és egyben meg is köszönték ezt a lovas teljesítményt. Az apró, de igazi európai gesztus után ismertették vele az érvényes szabályokat. Látszott, hogy amellett, hogy nagyon jól esett neki a VI gesztusa, ő már felkészült szabályzat ismeretből is … Kellett is neki, mert saját ostorát nem engedték fel a repülőre Düsseldorfban, így „kölcsön” ostorral lovagolt …

A versenynap nem is kezdődhetett volna számára szebben: Maronka Gábor idomítottjával élete első budapesti versenyében elsőként haladt át a célon. Ez így szerencsés és stílusos folytatása volt a baden-badeni és müncheni sikereknek.

Természetesen a versenynapon az is kiderült, hogy nem adják olcsón a győzelmeket, mert minden istálló, minden lova az utolsó napon is sikerre éhesen érkezett a pályára. Annak ellenére, hogy több futamban is kis létszámú mezőny volt, végül is izgalmas, fordulatos versenynapot zárt vendégünk: a győzelem mellett egy második, egy harmadik helyezést is elért.

A versenynap tapasztalatairól, pályáról, sporttársakról már csak az elutazás előtti vacsoránál beszélgethettünk, mert a látogatást igencsak behatárolta a repülőjárat indulása.

Encki dicsérte a lóversenypályánkat és főleg a pálya hangulatát, amely szerinte fantasztikus lehet, ha tribün tele van szurkolókkal, nézőkkel. A szintetikus felületet is jónak találta, de a pálya futófelületének keménységét, rugalmatlanságát is megemlítette, mert több esetben tapasztalta verseny közben, hogy egyik-másik lónak nagyon nem „ízlik” ez a keménységű pálya. Említette, hogy a korábbiakban hasonló felületen Belgiumban lovagolt, de az is jelentősen rugalmasabb volt.

A rá jellemző „csibészes mosollyal” megjegyezte, hogy nagyon sajnálja Medyna gyengébb futását, de a kancának nagyon kemény volt a felület és a súlyteher is … Viszont még előző este a facebook felületen már látta Crushing Power szlovákiai eredményeit, és mint mondta, ha Németországba menne a kanca „esetleg lehet majd egy jó versenyük”. Úgy legyen!

Elmondta, hogy mennyire meglepte az szeretet és tisztelet, amely a két nap alatt körülvette. Nem számított arra, hogy ilyen népszerűségnek örvend: rengeteg ember – az egyszerű lóversenyrajongótól a pályaszemélyzeten át az igazgatóig – gratulált neki és kérte a közös fotózást. Szóval igazi, szerény, sztárallűrök nélküli sztárzsoké járt nálunk!

A vacsora során a kötetlen beszélgetés közben sok érdekes apróság is kiderült. Párjával, Lenával már több mint hét esztendeje vannak együtt. Lena fanatizmusa, ló szeretete talán nagyobb, mint az övé. Először jártak Budapesten, de már sok szépet hallottak fővárosunkról. Nagyon szeretnének egyszer hajózni a Dunán és belülről is megtekinteni, kipróbálni a Széchenyi fürdőt, aminek az épületéről először azt gondolták, hogy palota vagy múzeum.

Beszéltek arról is, hogy nem egyszerű náluk a szabadság. Év közben igazán semmi, mert a versenyszezonban nem engedheti meg magának, hogy akár csak egy versenynapot, felkészülést is kihagyjon, mert rögtön ketten állnának a helyére. Így marad a január és február egy kis feltöltődésre, szabadságra. Ilyenkor azért megpróbálnak napsütötte országokba eljutni. Szóba került az arab lóversenypályák világa is. Említette, hogy több alkalommal hívták már Dubaiba és Katarba dolgozni, de nem engedheti meg, hogy öt hónapot távol töltsön tréningtelepétől.

… és egy kellemes közjáték a végére: Enckiék már elhagyták a Kakas éttermet, amely a kora esti időpont ellenére is tele volt. A számla készítésekor a személyzet tagjai elnézést kértek, hogy óhatatlanul hallották beszélgetésünk foszlányait, és annak alapján „jól gondolják, hogy az asztaltársaság lovakkal foglalkozik?” – Az igenlő választ újabb kérdés követte: és esetleg hallottak erről az új ”csoda lóról”? Büszke mosollyal az arcunkon válaszoltunk: igen, hallottunk; olyannyira, hogy most szolgálták fel a finomabbnál, finomabb ételeket a lovasának! Döbbent csend után még egy kérdés: miért nem mondtátok előbb? Itt az étteremben mindenki sportrajongó, mindent tudunk az eredményekről sportágaktól függetlenül. De jó lett volna egy pár közös képet készíteni!

Majd legközelebb! Mert reméljük, hogy lesz legközelebb is!

És mi a tanulság mind ebből? A magyar galoppsportnak leginkább sikerekre van szüksége, mert a sikernél jobb reklám nem kell. A siker, a teljesítmény tisztelete és a magyarokra oly jellemző büszkeség újra kihozhatja az embereket az Albertirsai úti lelátókra – igaz már csak 2020-ban.

/ Bodorics István /