Az amerikai lóversenyzésről 3. rész

Elérkeztünk cikksorozatom utolsó előtti részéhez, amelyben már a versenyszervező konkrét intézkedéseit fogjuk áttekinteni.
Alábbiakat a teljesség igénye nélkül állítottam össze. A versenyszervezők szabályzatai, marketing tervei, az Equibase adatbázisa és saját személyes tapasztalataim alapján. Az általam feldolgozott szakirodalom több mint 1000 oldalát figyelembe véve biztosan vannak hiányosságok, amelyek a cikkbe annak hosszúsága miatt nem férnek bele. Ha valami kimaradt, de valakit érdelek, kérem, jelezze felén és igyekszem rá szabadidőm függvényében válaszolni.
A korábbi írásokból megismerhettétek azokat a körülményeket (verseny helyzet a fogadókért, tulajdonosokért, forgalmak megoszlása a pálya látogatok és internet között, stb…, amelyek meghatározzák a versenyszervező magatartását. A lóverseny nagy üzlet és az internetes liberalizálás után a maradék 21 jelenleg „tiltott” tagállamban, amelyek között olyanok vannak még, mint California, Texas, Virginia stb, ( a legnagyobb forgalmat generáló államok még nem kapcsolódtak be) még sokkal nagyobb lesz. Egyes becslések szerint akár 100-150 Milliárd USD piacról beszélhetünk. Ezek hatalmas számok, mintha a teljes magyar GDP-ről beszélnénk, így érhető a hatalmas versengés, amit látunk.
Néhány alap megállapítás viszont kimaradt az előző cikkekből szándékosan, mivel ebben a cikkben jobbnak láttam azokat felsorolni.
1. Több induló ló – magasabb fogalom
2. Magas színvonalú versenyek – magasabb forgalom
3. Sztárok a pályán (lovak, zsokék, idomárok) – magasabb forgalom
A kihívásoknak köszönhetően a versenypályák, versenyszervezők 2 különböző irányba mentek el illetve megmaradt 1 a legnagyobb tradícióval rendelkező versenypálya típus.
1. Szórakoztató központ :
Már csak kb. 15% a pályán feltett forgalom az összforgalomból és a további bővülés a netes forgalomból várható így a tömegeket szórakoztatni kell, még akkor is, ha nem fogadnak, már pedig nem mindenki fogad, aki a lóversenyre kilátogat. Azt is láthattuk, hogy a pályák bevételeinek 1/3-a már nem a fogadásokból származik. Tehát a folyamat már eléggé előre haladt. Jó üzlet a szórakoztatás, vendéglátás is. Del Mar-ba átlagosan 15.000 fő látogat ki versenynaponként. Ekkora ember tömeg vendéglátása pedig rendkívül jó üzlet. Természetesen, ehhez vonzó lóverseny és vonzó szórakoztató programok kellenek, nem helyettesítve, hanem kiegészítve a lóversenyt.
2. Casino-val egybekötött szerencsejáték központ
3. Szezonális kiállítással és vásárral egybekötött lóversenypályák: a lóverseny e tradicionális formája nem változott az elmúlt évtizedekben jelentősen.
Mivel számunkra nem releváns sem a Casino-val egybekötött pályák működése (most még ?) sem a „szezonális vásári pályák” működése így a „Szórakoztató központként” üzemelő pályákról fog cikkem 4. részében zárásként foglalkozni.
Addig is tekintsük át azokat a tényezőket, amelyek szinte minden pályában közösek:
1. Termelj profitot
2. Ápolj jó és szoros kapcsolatot a tulajdonosokkal és a szakmával, mert nélkülük nincs lóverseny. Profitálj a jó kapcsolatokból
3. Biztosíts megfelelő, vonzó versenydíj keretet számukra.
4. Támogasd a tenyésztőket, mert ló nélkül nincs lóverseny
5. Állíts fel szigorú, következetes, de betartható szabályrendszert
6. Hozz objektív és bizonyítékokkal alátámasztott döntéseket és ezeket tárd a fogadók és a szakma elé
7. Kezeld az állatvédőket
8. Ismerd meg a célközönségedet, mit szeretnek, és mit szeretnének még, mik a szokásaik, stb… Erre a versenypályák a modern informatikát és az okostelefonok által nyújtott lehetőségeket használják ki. bővebben a 4. részben foglalkozom vele
9. Legyen több célcsoportod (pl családok, szerencsejátékosok, fiatalok, nyugdíjasok ) bővebben szintén majd a 4. részben
Nézzük ezeket részletesen:
A versenyzésben hősökre van szükség, példaképekre, akikre fel lehet nézni, akiket „el lehet adni”. Ezt pedig a versenyszervezők is tudják, kihasználják és segítenek megteremtésében és fenntartásában.
A lovak mellett a lovasok és idomárok is igazi sztárok. Rendszeresen szerepelnek a nagy napilapokban, internetes oldalakon, de láthatjuk őket filmekben, talk showkban stb.. is. Az USA-ban működő HALL OF FAME az az „Dicsőségek Csarnoka” is a szakmai elismerést, példaképpé válást hivatott szolgálni.
Jó bizonyíték, hogy a zsoké és idomár is egy jól eladható termék: Minden pályán ezreket vonzanak azok a versenynapok, amikor a sztár zsokékkal lehet beszélgetni, fényképezkedni stb.. Nem ritka az olyan fogadó, aki nem is a lovakra, hanem a lovasokra és idomárokra fogad!
Az amerikai lóversenyzésben minden benne dolgozó tisztességes jövedelmezésben részesül. Egyes területek, mint a zsoké szakma is, pedig jóval az átlag felett keres. Egy átlagos zsoké évi kb. 30 millió Ft – ot visz haza. A legjobb 50 lovas éves keresete meghaladja 100 millió Ft-ot fejenként. Minden évben a TOP 3 zsoké javadalmazása pedig megközelíti az 1 Milliárd Ft-ot fejenként!!!
Ennek megfelelően az utánpótlás folyamatosan biztosított, sőt!
A versenyszervező a lovasok, idomárok és tulajdonosok kívánságait, igényeit komolyan veszi, próbál nekik eleget tenni és érdekeiket is védik. Cserébe számíthatnak támogatásukra, az általuk „biztosított” extra forgalomra.
Például a lovasok érdekének védelmében egy szabály előírja, hogy versenyben csak olyan ló indulhat, amely lovasának a tulajdonos a verseny előtt letétbe helyezte a versenyszervezőnél a lovaglási díjat.
A Lovasok és idomárok büntetései nagyon ritkák. Ez egyrészt köszönhető a lóversenyzésben meghonosodott komoly fegyelemnek illetve a versenyszervező azon mentalitásának, hogy a 100%-ig nem bizonyítható és nem egyértelmű esetekben nem hoznak semmilyen elmarasztaló döntést. A verseny végkimenetelébe pedig utólag belenyúlni csak nagyon ritkán szoktak.
Minden vitás esetben a versenybírók meghallgatják, és lehetőség szerint közösen megnézik a vitás esetek videóit az érintettekkel. Döntésüket szigorú objektív bizonyítékkal alátámasztva hozzák meg. Ha valamilyen változtatás van a versenyben, akkor a nálunk leginkább a labdarúgásból ismert elemzéssel, az óriás kivetítőn és TV készülékeken az esetet több alkalommal bemutatják mi, és hol történt. Természetesen olyan kameraállásokat is megmutatnak, amelyeket normál esetben a nézők nem láthatnak, viszont a döntésnél azok szolgálták a bizonyítékot. Ezután közlik a versenyszabályzat ide vonatkozó részét és a döntést. Így mind a szakma, mind a fogadók elfogadják azt.
Tenyésztők:
Régi igazság, hogy ló nélkül nincs lóversenyzés. Viszont tenyésztés nélkül nincs ló. Ennek megfelelően a versenyszervezők, és más lovas szervezetek is hatalmas összegekkel támogatják a tenyésztőket. Alapelv, hogy minden tagállam a saját tenyésztését támogatja. Például a Del Mar-i versenypálya több mint 3 milliárd Ft-ot oszt szét a kaliforniai tenyésztők között.
A minőségi lótenyésztést kiemelten kell támogatni, így csak a versenyek nyerőit támogatják extra pénzzel nyitott versenyek esetében.
Természetesen nem csak a nyerőket támogatják, ennek érdekében vannak zárt versenyek is minden államban, amelyek az adott államban tenyésztett lovak számára vannak kiírva és igen magas díjázás mellett kerülnek megrendezésre.
Tulajdonosok:
Nézzük a versenyszervező milyen kecsegtető ajánlatokkal csalogatja magához a tulajdonosokat, idomárokat.
– ingyen istálló, ingyen tréning
– nevezési díj ??? – volt, van, de már sokkal népszerűbb a start pénz! „Gyere hozzánk versenyezni és minden lovad első startjára 1000 USD startpénzt adunk” hirdetik egyes pályák. Sőt, sok esetben megtoldják, egy kis plusz pénzel a nyereményt. Del Mar esetében +30% az első futás pénznyereményéhez.
– group és listed versenyekben az ingyenes nevezés mellett komoly utazási hozzájárulást fizetnek. Tudomásom szerint a legmagasabb a Breeders CUP versenyekre a nem észak – amerikai lovak számára fizetett közel 12 millió Ft-os hozzájárulás (startpénz???). Viszont cserébe a versenyszervező dönti el, mely lovak nevezését fogadja el. (jó lovak – több forgalom – több látogató)
– lovasok, idomárok, lovászok, tulajdonosok – féleáron étkezhetnek, ihatnak
– a kiemelkedő „sztár” lovak tulajdonosai részére egyéni ajánlatot készítenek.
És még sorolhatnánk megannyi ajánlatot, amivel a versenyszervezők megpróbálják a tulajdonosokat magukhoz csábítani.
Természetesen a versenyszervező nem csak ad, hanem követel is. A nálunk sokszor kritizált kvalifikáció az USA-ban is kötelező. Igaz másképp hívják „mért tréning”. Sőt minden lónak 180 napos kihagyás után újra meg újra kötelező. Ennek nem csak a fogadók védelmében, hanem a lovak egészségügyi állapotának felmérésében is szerepe van illetve az állatvédők miatt. Jelenleg a „mért tréning” kvalifikációs szintideje 1005 méterre 1 perc 3 másodperc körül mozog.
Sokat javít a megítélésen azonban, hogy ezek az „mért tréningek” a szokásos tréning időben történnek, és az idomár választja ki a felkészülésbe illeszkedő napra.
Megemlíthetnénk még olyan szigorú szabályokat, mint:
– az 5 évesnél idősebb nyeretlen lovak versenyzéstől való eltiltása
– a 7 egymás követő versenyben 1-4 helyen nem végzett lovak versenyzéstől való végleges eltiltása (a legalacsonyabb kategóriájú versenyben)
– a 120 napig nem futott lovak versenypályáról való kötelező elszállítása
– a feltűnően messze végzett lovak számára előírható kötelező állatorvosi vizsgálat vagy „mért időmérőre” történő kötelezése
– szigorú szabályokhoz kötött (regisztráció, állatorvosi vizsgálat, stb..) a kutyák, macskák, póni lovak stb.. tartása az istállókban és környékükön.
– szigorú tűzvédelmi szabályzat beleértve a dohányzást
– szigorú beléptetési rendszer és regisztráció mindenki számára (pl a tulajdonosok csak előzetesen regisztrált vendégeket vihetnek az istállók környékére, nem regisztrált emberek belépése szinte lehetetlen)
– stb..
Természetesen fentiekhez kapcsolódik a versenyszervező részéről minden olyan eszköz biztosítása, ami a tulajdonosok, lovasok, lovászok idomárok stb.. biztonsága érdekében kell.
– biztonsági szolgálat és őrök, akik cirkálnak is
– állandó állatorvosi felügyelet
– poroltók
– újraélesztéshez szükséges defibrillátor
– stb…
Csak érdekesség képen: az amerikai lóversenypályák átlagosan évi 300 millió Ft-ot költenek az állatorvosi ügyelet biztosítására!
Mint minden országban, az USA-ban is sokan vannak a lóversenyt ellenzők és az állatvédők.
Azonban Amerikában sokkal fontosabb dolgok kerülnek felszínre, mint az ostor használat.
A legfontosabb, ami ellen küzdenek:
– a versenypályákon és tréningben elpusztult lovak számának csökkentése
– komoly versenybalesetek megelőzése.
– a versenyzésből kiöregedett telivérek nyugdíjas éveinek biztosítása.
– gyógyszerek és doppingszerek elleni küzdelem
Az USA-ban tilos telivért levágni, étkezési célra értékesíteni, fogyasztani vagy ételt készíteni belőle. Azt halottam, bár számokat nem ismerek pontosan, hogy minden évben több telivért is vágóhídra küldenek hazánkban. Személy szerint úgy gondolom, hogy az állatvédőknek nálunk is ez ellen kellene egyrészt küzdeni.
A versenyszervezők a versenydíjak kb. 0,5%-át visszatartják, és olyan alapítványoknak adják, amelyek a versenykarrierjüket befejező lovaknak biztosítanak otthont.
Ma az USA-ban minden nap 1 telivér életét veszíti versenyzés vagy felkészülés közben. Ha figyelembe vesszük, hogy átlag napi 150 versenyt rendeznek, ez a szám alacsonyabb, mint hazánkban. Ennek további visszaszorítása érdekében szintén szigorú szabályokat vezettek be a versenyszervezők.
pl.:
– minden verseny előtt rutin állatorvosi vizsgálat
– állatorvosi javaslatra lejelentett lovak csak 10 nap múlva jelentkezhetnek futásra. Ekkor további állatorvosi vizsgálat következik a pályaorvos által, teljes vér és vizeletvizsgálat + teljes doppingszűrés. Ezután pedig következhet egy „időmérő” kvalifikációs idővel, ami 1005 m távon 1 perc 03 másodperc.
Egyes pályák egészen odáig elmentek, hogy közel 100 millió Ft-ba kerülő MR készülékeket szereztek be a lovak számára. Így verseny előtt átvizsgálhatóak a lovak (kb. 300 USD a vizsgálat költsége). Viszont az MR „szeme” előtt semmi nem marad rejtve, a legkisebb problémák is kimutathatóak, így az idomárok az állatorvossal közösen dönthetnek a ló indulását illetően.
Versenydíjakról:
A futtató a versenydíjakból tartják fent lovaikat. Néhány kivételes ló esetében beszélhetünk komoly marketing bevételekről is, de a legtöbb ló esetében ez csak elenyésző összeg vagy egyáltalán nincs is. Ennek megfelelően a versenyszervezőknek megfelelő összegű versenydíjat kell biztosítania. Ezt az USA-ban biztosítják is. Az az, a versenydíj keret elégséges a teljes futó ló állomány eltartásához. Megoszlására a következő számokat találhatjuk:
– a lovak kb. fele megkeresi tartásdíját kis futtatók, tulajdonos idomárok esetében (minimum évi 3,5 millió Ft)
– a lovak kb, 10%-a elegendő összeget keres (kb. évi 12 millió Ft), hogy akár komoly idomár idomításában és nagy versenypályán versenyezzen. Ez az USA-ban nem olcsó havi 1 millió Ft-ba kerül, minden költséget összeadva.
– a lovak kb. 2,5 %-a minimum 30 millió Ft-ot keres éves szinten
– a lovak kb. 1%-a minimum 100 millió Ft-ot keres éves szinten
A 4. befejező részben a fogadókért és a pálya látogatókért folytatott küzdelem eszközeiről fogok írni

/ Radics Ottó /